Egy hete tart a részleges bezártság. Közben persze „kiszöktünk” néhányszor: én a boltba, Miguel órákat adni, Dana pedig a zongoraóráira. Maszk a szájon, illetve amikor én taxival utaztam, még azokat a rettentö izzasztó gumikesztyüket is felhúztam.
A város aránylag nyugodt. A pár nappal ezelötti pánik már nem nagyon észlelhetö, mindenki látja, hogy a boltok nem zárnak be, az élet nem áll le teljesen, nem fognak katonák betörni a házakba betegeket keresve. Kevesebb mentöt lehetett hallani (a múlt hétvégén rengeteget hallottam, föleg éjszakánként). És a másik jó hír: a most hétvégére esedékes havi víznélküli hétvége vizes lesz. (Január óta havonta egy hétvégén elzárják a vizet, mert a Cutzalából jövö vízvezetéken karbantartási munkálatokat végeznek.) Friss folyóvíz nélkül kényelmetlen lenne kezet mosni. De lesz víz. A hátulütöje az, hogy ezek szerint olyan hétvégére esnek majd a karbantartási munkálatok, amikor többen lesznek a városban. (Most hétvégére sokak mentek volna/mennek vidékre.)
Az emberek meglepö módon szelíden állnak a dologhoz. Persze akadnak pánikolók, hisztériások is, de az minimális. Sokan otthon maradnak; akinek muszáj kimennie az utcára, maszkot vesz fel. A tévében orvosokon kívül pszichológusok is ellátnak bennünket tanácsokkal: a körülményekhez képest tartsuk meg a jókedvünket, mert az állandó stressz emeli a kortizol-szintet(?), és ez gyengíti az immunrendszert. Ez az influenza egyszer elkezdödött, egyszer véget is fog érni, és hogy hogy csináljuk végig, tölünk füg (és az orvosoktól).
Àprilis 30.: gyereknap Mexikóban. Az iskolai és a kerületi fiesztákat már napokkal ezelött eltörölték. A tévé gyerekmüsoraiban elmesélik a járvány lényegét, tüneteit és a védekezést. És mivel a maszkok már kifogytak a gyógyszertárakból, szabadidös kézmüves tevékenységként házi maszkgyártást ajánlanak a kölyköknek, elmagyarázva, melyik anyagok a legjobbak, hogy kell elkészíteni, mivel kell mosni. (Csak az anyagért is el kellene menni a boltba. Zárt hely.)
Azt hiszem, mindenkinek elege van a járványból. Belefáradtunk. Az, hogy a WHO 5-ös fázisra emelte a készültséget, Mexikót már nem nagyon befolyásolja. Az már inkább a világot érinti. Csak attól tartok, hogy Mexikóban még azelött teszik meg az elsö lazító rendeleteket, mielött ez teljesen levonulna. Amikor egy mexikói náthás, hösiesen helyt akar állni a munka frontján, a gyerekeket is nyomják az iskolába, és nem adják meg maguknak a lehetöséget, hogy a szervezetük helyreálljon, aztán meg persze tüsszögnek, krákognak a cimborákra. És pár nap múlva visszaesnek, sokszor sokkal rosszabb állapotban, mint elötte.
Várjuk a fejleményeket. Föleg a nyugalmat.
