Pata de perro: OAXACA [oahaka]

Oaxaca Szövetségi Állam akkora, mint Magyarország. Fővárosa, Oaxaca de Juárez, Mexikóvárostól kb. másfél órányira fekszik (repülővel másfél óra). Az állam híres a hegyeiről, a tengerpartjáról, a két nagy ásatási helyszínről: Mitláról és Monte Albánról. Oaxacában ízletes molékat, ropogós sült szöcskét, felgombolyított sajtokat ehetünk, és a kukaccal (vagy talán hernyóval?) ízesített mezcaltól nem csak a szomjunk, de a rosszkedvünk is elmúlik.





Oaxaca kézművesei gyönyörű faliszőnyegeket szőnek, fekete cserépkorsókat formáznak, színes papírból fantáziaállatokat pödörnek. A templomok aranyozottak, színesek, hatalmasak. Minden a szélsőségekig erőteljes: a színek, az illatok, a városi forgatag, a falusi csend. És az emberek szélsőségesen kedvesek és előzékenyek. Oaxaca, a nap földje. Szeretem Oaxacát.





U.i.: Mexikó hatalmas, és területenként szinte más és más országokról beszélhetünk. És természetes, hogy turistaként egészen más élményeket gyűjt az ember, mint ott-lakóként.

Santo Domingo

Mitla

Tule ősfája

Monte Albán

Pata de perro: TEQUESQUITENGO

November eleje van, Mexikóvárosban reggelenként 1-3 fokban fagyoskodunk. Ilyenkor kellemes visszagondolni a nyári párnapos vakációnkra: Tequesquitengoban jártunk.

Tequesquitengo Mexikóvárostól másfél órányira található. A 17. században telepedtek itt le indián törzsek az akkor még kis tó partján, és a szappankészítéshez használatos “tequezquite” készítésével foglalkoztak, amit a Mexikóváros-Acapulco kereskedelmi útvonal mentén el is tudtak adni. A víz felszíne lassan emelkedett, és a 19. század közepére a falu eltűnt házastul, templomostul. A mostani tó cseppformájú, és 2-4 km széles.

Híres a “vuelco”, vagyis a vízforgás jelensége: A decemberi hűvös idő lehűti a vizet, és a tó alján lévő melegebb víz a felszínre kerül, okozva ezzel sok hal pusztulását. Ez viszont azt is eredményezi, hogy a vizet oxigén járja át, a tó megtisztul, és amikor februárban-márciusban ismét fordul a víz, a tó alján lévö templom tisztán látható (állítólag).
Augusztus elején jártunk ott: napközben nagy meleg volt, éjjel pedig vagy vihar frissítette a levegőt, vagy nem tudtunk aludni a rettentő forróságtól. Kókuszpálmák, színes virágok, a hotel folyosóján sziesztázó 70 centis iguana, az esti sötétségben világító szentjánosbogarak, temazcal (indián gőzfürdő)… De a legjobb? Teljesen olyan illata van a tónak, mint a Dunának!

Lenne egy kérdésem...

Kedves Olvasók!

Mondjátok-írjátok meg: mi érdekelne benneteket, miröl írjak, ha tudok? Elég keveset ülök ide a blogomhoz, de ha írok, legalább olyat írjak, amit érdemes elolvasni.

Tájakról?
Szokásokról?
Növényekröl, állatokról?
Történelem, müvészet? Melyik korszak?
Hírességek?

Várom ismerösök és ismeretlenek ötleteit. Ha jól tudom, úgy is lehet ide üzenetet küldeni, ha nem vagytok feliratkozva a "Blogger" oldalára.

Minden jót!

Pata de perro 2.: COYOACÁN (Mexikóváros)

Coyoacán, vagyis Farkaslak. Az 1300-as évek elején kezdtek letelepülni itt, a mai Mexikóváros déli részén a köveket remekül faragó tepaneca-indiánok, és valószínüleg ők készítették az azték kalendáriumot is.

A hajdani különálló falu lassan-lassan a növekvő város része lett. Hernán Cortés itt építtette fel a kúriáját, és Coyoacán központjában még ma is sok régi templom és hatalmas villa található. Igazi turistahely: kávézók, kis terek, kiállítótermek, parkok színesítik Coyoacánt. Frida Kahlo, a híres festőnő (aki ráadásul szegről-végről magyar származású volt) és Trockij, a szovjet (de ukrán származású) forradalmár itt titkolta szerelmét, de sikertelenül: Frida férje, a szintén festő Diego Rivera megtudta, és a legenda szerint egy megbízott erősfiú egy jégtörő csákánnyal megölte a merész ukránt.

És hogy miért pont Coyoacánt választottam a "Kutyatappancs"-sorozat 2. részeként? Egészen személyes oka van: Dana szeptembertől új iskolába megy, és a suli Coyoacán központjától (lásd a képeket) 10 percre van.

Mexikói zene: Indiánok

Ezen az oldalon indián zene hallható, a képeken pedig a még létezö törzsek láthatók.