Mictláni látogatók: Halottak napja Mexikóban

Ha most érkeznél Mexikóba, elvinnélek egy piaccsarnokhoz. Ott belépés előtt kézen fognálak, és megkérnélek rá, hogy csukd be a szemed. A piaccsarnok szélén végigsétálva éreznéd a sok cukorkoporsó és a csokoládéból vagy amarantóból kiöntött halálfejek émelyítő illatát.

Aztán megállnál egy pillanatra, és valami furcsa szagról kérdeznél: ez a kopálgyanta. Egy kaucsukfa-szerű fából vonják ki egy fenyő eredetű esszencia segítségével, és a halottak napjának elengedhetetlen illata.

Továbbhaladva írógép kopogása hasít a zsibongásba. Itt gépelik a halotti búcsúztató verseket- az élők nevére. Vicces rigmusok sorolják fel az élő rokonok, barátok, szomszédok tetteit, és az áldozatok szinte “halálra röhögik magukat rajtuk”. Így lehet bátran a halált várni, ha ki tudják azt nevetni, ha az ismeretlennel ilyen kedélyesen tudnak szembenézni.

Árulnak tamált is, vagyis kukorica- vagy pálmalevélbe csavart ízesített tésztát. És persze a “halottkalács”: édes kelt tésztából készül, sok cukorral vagy szezámmaggal, és csontokat utánozó dísszel.

…A mexikóiak otthon, az iskolákban, a munkahelyeken felállítják az oltárt: színes papírral leterítik az asztalt vagy a padlót, és erre kerülnek az elhunytak kedvenc ételei, italai. Gőzölögnek, és mindez a füstölgő kopálgyantával együtt az oltárhoz hívja-irányítja a túlvilági Mictlánból visszatérő lelkeket. A narancssárga cempasúchitl-virág szirmai az ajtótól mutatják az utat az oltárig, ahol a halottak fényképei mellett gyertya ég, és a só is ott van: az tisztít meg mindentől eleveneket és holtakat. November elsején az elhunyt gyermekekre emlékeznek, és elsejéről másodikára virradó éjjel sok család a temetőben terít meg a szeretteik sírja mellett. Másodikán otthon vagy a temetőben az összes elhunyt hozzátartozó lelkét vendégül látják, sírva-nevetve emlékeznek, sőt még a régi kedvenc szivarok és dalok is előkerülnek. Színes ez az ünnep, félig prehispán, félig katolikus- de a mosoly és a színkavalkád mögött ott reszket egy kis félelem az ismeretlentől. Mexikó hatalmas ország (a két legtávolabbi pontja között mintegy három órát kell repülni), és a helyi szokások még színesebbé teszik ezt az ünnepet, de a gőzölgő ételek, a halottkalács és a kopálgyanta minden oltár szerves része.

A Halottak napja a vízválasztó: ha egy külföldi megérti és elfogadja ennek az ünnepnek a jelentőségét, könnyebb a beilleszkedése és jobban megérti a helyiek életfilozófiájának gyökereit. Megérti, hogy mindennek van megoldása, hogy az ismeretlent miért őszintén mosolyogva fogadják, hogy mennyire szeretnek együtt lenni és időt szánni egymásra. Az aztékok számára az ember halhatatlan, és a halál nem más, mint az élet új formája.